Phuketen fejbe vágott a meleg és a pára, dehát mire is számítottunk a monszun idején?! Persze taxival akartak elvinni az AirBnB-s szállásunkig. Nem dőltünk be, inkább vártunk a buszra, ami harmadannyi volt. Közben megismerkedtünk Dan-nal a nyugat ausztrál pszichológus palántával, aki éppen egy európai tripről ért vissza, és lazít még egy hetet Thaiföldön a haverjával, mielőtt hazautazik. Amúgy pókokat és kígyókat gyűjt otthon.

Kérdeztem, hogy ez nem illegális-e. Azt mondta, hogy csak Ausztráliában őshonos pókokkal kereskedik, úgyhogy azzal nincs gond. Adott néhány tippet, hogy merre érdemes majd náluk barangolni. Rendes vidéki gyerek volt, egy 2500 fős kisvárosban nőtt fel, és vidéken képzeli el a jövőjét is. Örültem, mert meglepően jól értettem őt, ahhoz képest, hogy csak két órát tudtam aludni a gépen, és hulla voltam.

A szállásunk elég szuper. Van medence, meg internet, meg minden. Szóval luxus (ld. képek) És ami a legjobb, hogy kaptunk robogót hozzá. Ami sajnos elengedhetetlen itt. Egyszerűen gyalogosként elpusztulsz. Tömegközlekedés csak helyközi van, helyi nincs. Szóval marad a taxi, vagy a robogó. Mondjuk annak jó lett volna utánanézni, hogy milyen oldali közlekedés van itt. Hát baloldali, mint a briteknél. Első robogózást éjszaka sikerült megejteni. Naná, hogy kaptunk egy felhőszakadást a nyakunkba közben. Hát jó kis adrenalinbomba volt így kezdésnek. Sötét, össze-vissza vezető emberek, eső, bal oldali közlekedés. A benzin amúgy 200 ft/liter. Jó 91-es keverék megy a motorba...