A videón a második napon készített gyorsjelentést láthatjátok, vagy inkább hallhatjátok első benyomásainkról.

Thaiföldről hétfő (okt. 24.) reggel 8:20-kor indult a buszunk Malajziába. Összesen 14 órát utaztunk, mire elértük új lakóhelyünket Lenggong város közelében. Az utazás meglepően probléma mentesen zajlott, annak ellenére, hogy többször át akartak vágni a privát busztársaságok. De mi kivágtuk magunkat, és csak is a helyi menetrend szerinti járatokkal utaztunk. Phuketről közvetlenül Hatjaj-ig, majd innen a határig szintén egy minibusszal Padang Besar-ig. A thai-maláj határt gyalogszerrel szeltük át a busz konkrétan az átkelőnél rakott ki minket. A határőrök kedvesek voltak, bár az arckifejezésükből ítélve nem sok magyar útlevelet láttak eddigi életük során. A gond ott kezdődött, hogy majdnem elfelejtettük, hogy ha átlépünk a határon egy órával előre kell állítani az órát! Kényelmesen pakolásztunk 19:10-kor, tudva, hogy a vonatunk 20:20-kor indul. Akkor realizáltuk, hogy baj van, 10 perc van a vonatindulásig, és még maláj rhingit-ünk sincs. Futás!
A maláj pénztárosnő volt olyan jófej, hogy elfogadta a thai pénzünket, még ha keresett is rajta egy kicsit, így sikerült elérnünk a vonatot. A légkondis vonatba teljesen leizzadva érkeztünk, de elértük!
A megérkezésünkkor, az állomáson már várt a fuvarunk, aki felvitt az erdő közepére. Itt találkoztunk először Ladiával, aki vendéglátónk volt szűk két hétig.