Erről jut eszembe! Arról nem is írtam még, hogy hogyan is találjuk/találtuk meg ezeket a jófej embereket. A válasz egyszerű: a helpx.net weboldal, ami egy Új-Zélandról induló, de mára már az egész világra kiterjedt önkéntes-közvetítő honlap, ahol segítők, és ún. hostok (vendéglátók) tudják megtalálni egymást. Ha van tennivalód a ház körül, de nem feltétlenül speciális munka, amire felbérelnél valakit, neked pedig nincs kedved/időd megcsinálni, akkor a helpX-et neked találták ki. Ugyancsak érdemes regisztrálnod, ha nincs pénzed szállásra, meg kajára egy adott országban, illetve szeretnél helyieket megismerni, és belelátni néhány hétre az életükbe. Nyilván mi ez utóbbi miatt regisztráltunk. A munka mennyisége hostonként és országonként is változik. Általában 4-5 óra napi munkáért cserébe kapunk teljes ellátást, és szabad hétvégét, de ez a fejlődő országokban egy kicsit több, sőt lehet, hogy egy minimális összeget fizetned is kell. Valahol (főleg gazdaságoknál) nincs hétvégi szünnap, de szinte mindenhol lehet variálni az órákkal: egyik nap kevesebbet, vagy akár semmit, máskor többet dolgozol. Így a közelben lévő látnivalókat kényelmesen meg tudod nézni.
A hostok általában a profiljukban megírják, hogy milyen feladatra keresnek segítséget és mettől meddig. Sokszor mindenféle extra szolgáltatásokkal igyekeznek a segítőket magukhoz csábítani: lakhelyük szépségével, lovaglási, bringázási, kajakozási lehetőséggel. Sokszor maguk írnak levelet az általuk szimpatikusnak ítélt segítőknek. Szerencsére velünk is ez történt, Biancáék kerestek meg minket, mi pedig lelkesen igent mondtunk a meghívásukra.
A szobánk egy nagyon hangulatos, konténerből kialakított házikóban volt, amit a képeken, meg a hamarosan kikerülő videón is láthattok. Egy hétig szakadt az eső, és a Gyűrűk Ura trilógia nézésén kívül nem sok mindent tudtunk csinálni, csak egyik délelőtt „szaladtunk fel” egy közeli dombra, a pár száz méter magas Kurow Hill-re, meg egyik nap Bianca lőtt egy nyulat, amit megpucoltunk, és megettünk vacsorára. Yammy volt! A második hét vége felé már szebb idő lett, így csináltunk egy kemény, 2000 m szintkülönbségnyi, 9 órás túrát a Mount Kurow-ra. Durva volt, a végén már öntudatlan állapotban sétáltunk cikk-cakkban lefelé a meredek, sziklás úton. De megérte. Az egyik hétvégén pedig elvitt minket Bianca a híres, minden évben megrendezett viktoriánus fesztiválra Oamaruba. Mi is beöltöztünk. Bianca mániákus gyűjtő, és természetesen jelmezekből sem volt hiány a gyűjteményében. Matyi benevezett mészkő fűrészelő versenybe a fesztiválon! :)